top of page

FŐBB MÓDSZEREINK

A pszichológusok különböző módszerekkel dolgoznak, amik különböző megközelítéseket, eszközöket, fókuszpontokat hoznak a folyamatokba. A terápiás céltól, motivációtól és személyes beállítódástól is függ, hogy melyik módszer lehet hatékonyabb egy- egy esetben. Az alábbiakban bemutatunk néhány, a központunkban előszeretettel alkalmazott módszert, illetve szemléletmódot.  

Kognitív Viselkedésterápia

Szemléletmód:

A kognitív terápiás szemléletmód lényege, hogy az emberek érzelmeit és viselkedését alapvetően a gondolkodási folyamataik határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy nem közvetlenül a külső események okoznak szenvedést, hanem az, ahogyan azokat értelmezzük. A terápia célja, hogy segítsen a pácienseknek felismerni és módosítani azokat a torzított gondolkodási mintákat, amelyek negatív érzelmekhez és problémás viselkedéshez vezetnek.

Főbb jellemzők:

  • Problémaorientált és strukturált – A terápia célzottan a jelenlegi problémák megoldására koncentrál, nem mélyül el annyira a múltbeli történésekben, mint például a pszichoanalízis.

  • A gondolatok és érzelmek kapcsolatára fókuszál – Az egyik alapelve, hogy az automatikus gondolatok (pl. „Én mindig mindent elrontok”) közvetlenül hatással vannak az érzéseinkre (pl. szorongás, depresszió).

  • A torzított gondolkodás kijavítása a cél – A terápia során a páciens megtanulja felismerni és átstrukturálni a diszfunkcionális gondolatait, például a fekete-fehér gondolkodást vagy a katasztrofizálást.

  • Aktív és együttműködésen alapuló – A terapeuta és a páciens közösen dolgoznak azon, hogy azonosítsák a problémás gondolkodási mintákat és új, adaptívabb módokat találjanak.

  • Gyakorlati technikákat alkalmaz – A terápia során különböző módszerekkel segítik a gondolkodás megváltoztatását, például: naplóírás, gondolati hibák elemzése, viselkedési kísérletek.

  • Időhatáros és célorientált – A kognitív terápiák általában nem tartanak éveken át, hanem meghatározott ülésszámban zajlanak (pl. 10-20 alkalom).

A kognitív pszichológiai irányzatból több módszerspecifikus terápiás képzés is kialakult, amelyek a kognitív szemléletmód alapjaira épülnek. A következő táblázatban három lényeges kognitív módszert mutatunk be röviden:

Cognitive Behavioral Therapy – CBT

  • Alapító: Aaron T. Beck

  • Lényege: A gondolatok, érzelmek és viselkedés összefüggéseit vizsgálja, és a diszfunkcionális gondolkodási minták módosításával segít a pszichés problémák kezelésében.

  • Mire használják? Depresszió, szorongásos zavarok, OCD, PTSD, pánikzavar, evészavarok stb.

Pszichológus és kliens kapcsolata:

  • Kapcsolat jellege: Strukturált, együttműködésen alapuló, de direktívebb a pszichodinamikus terápiákhoz képest.Kapcsolat

  • Fókusz: A jelenlegi problémákon, nem az élettörténeten vagy a múltbeli traumákon.

  • Pszichológus szerepe: Egyfajta „tanár” vagy „tréner”, aki segíti a pácienst új készségek elsajátításában és gondolkodási mintáinak módosításában.

  • Eszközök: Gondolati naplók, kognitív átstrukturálás, viselkedési kísérletek, otthoni feladatok.

CBT
Séma

Pszichodinamikus szemlélet

Szemléletmód:

A pszichodinamikus terápia abból indul ki, hogy az emberi viselkedést tudattalan belső konfliktusok, elfojtott érzelmek és korai kapcsolati élmények alakítják. Az egyén problémáinak megértéséhez elengedhetetlen a múltbeli élmények, különösen a gyermekkori tapasztalatok és korai kötődési mintázatok feltárása.

Az elmélet központi elemei:

  • A tudattalan (Freud)

  • Korai élmények, kötődés és kapcsolati minták (Bowlby, Mahler, Kernberg)

  • Az elhárító mechanizmusok (pl. elfojtás, projekció)

  • Az áttétel és viszontáttétel szerepe a pszichológus és kliens közötti kapcsolatban

 

A pszichodinamikus szemlélet szerint a tünetek nem önmagukban állnak, hanem mélyebb pszichés folyamatok következményei, így a terápia célja nem pusztán a tünetek megszüntetése (mint a CBT-ben), hanem a személyiség mélyebb szintű megértése és átalakítása. Fontos különbség a kognitív irányzattal szemben, hogy az ülések alig, vagy egyáltalán nem strukturáltak: a kliens szabadon megjelenő gondolatai és érzései adják az anyagot, amit a pszichológussal közösen értelmeznek és építenek be. 

​

Pszichológus és kliens kapcsolata

  • Kapcsolat jellege: A terápiás kapcsolat kulcsszerepet játszik a tudattalan dinamikák feltárásában. Az egyik legfontosabb elem az áttétel (a kliens a terapeutára vetíti ki korábbi fontos kapcsolatai mintázatait) és a viszontáttétel (a terapeuta saját érzései a klienssel kapcsolatban). Mély és érzelem-fókuszú kapcsolat.

  • Fókusz: Nemcsak a jelenlegi problémákon, hanem azokon a mélyebb, ismétlődő kapcsolati mintákon, amelyek tudattalanul irányítják a kliens életét.

  • Pszichológus szerepe: Passzívabb, értelmező, reflektáló. A terapeuta nem direktív, hanem értelmezésekkel segíti a kliens önismeretét. Kiemelten fontos a hallgatás, figyelem és értelmezés – a terapeuta gyakran visszatükrözi a kliens érzéseit, vagy segít meglátni a rejtett összefüggéseket. 

  • Főbb eszközök:

    • Szabad asszociáció (a kliens bármiről beszélhet, ami eszébe jut)

    • Áttétel és viszontáttétel elemzése

    • Tudattalan dinamikák értelmezése​

Melyik módszert válasszam?

Sématerápia

Mikor? Ha a probléma mögött mély, gyermekkori sémák, diszfunkcionális kapcsolati minták vagy önértékelési problémák állnak.

Releváns elakadások:

  • Elhagyástól való félelem, társfüggőség

  • Önbüntető gondolkodásmód, alacsony önértékelés

  • Perzisztens depresszió vagy visszatérő kudarcélmény

  • Evészavarok (különösen, ha érzelmi evés vagy falásrohamok jellemzőek)

  • Nárcisztikus, borderline, elkerülő és függő személyiségzavarok

DBT

Mikor? Ha a probléma főként érzelemszabályozási nehézségekkel, impulzivitással vagy önsértéssel kapcsolatos.

Releváns elakadások:

  • Önsértés, öngyilkossági késztetések kezelése

  • Érzelmi hullámzás, impulzuskontroll-problémák

  • Krónikus konfliktusok és interperszonális nehézségek

  • Borderline személyiségzavar (DBT az egyik leghatékonyabb terápiás forma)

​​

CBT

Mikor? Ha a probléma konkrétabb, jól behatárolható gondolkodási torzításokon, negatív hiedelmeken vagy viselkedéses elakadásokon alapul.

Cél: gyorsabb, strukturált megoldás.

Releváns elakadások:

  • Félelmek, önbizalomhiány (pl. nyilvános beszédtől való félelem)

  • Stresszkezelési nehézségek, kiégés

  • Szokások kialakítása vagy megváltoztatása (pl. halogatás, időmenedzsment)

  • Pályaválasztási vagy karrierváltási bizonytalanságok (strukturált döntéshozási stratégiák elsajátítása)

Dinamikus szemlélet

Mikor? Ha a probléma mögött feltételezhetően mélyebb, tudattalan konfliktusok, ismétlődő kapcsolati minták vagy önértékelési zavarok állnak, és a kliens nyitott a hosszabb önismereti munkára.

Releváns elakadások:

  • Kapcsolati nehézségek, visszatérő párkapcsolati problémák (pl. Ha valaki folyamatosan olyan partnereket választ, akik érzelmileg elérhetetlenek)

  • Félelem a közelségtől vagy intimitási problémák (pl. Ha valaki nem érzi jól magát mélyebb érzelmi kapcsolatokban, vagy hajlamos „érzelmi falakat” emelni másokkal szemben, és nem tudja, miért van így)

  • Érzelmi instabilitás, visszatérő belső feszültségek

  • Döntésképtelenség, identitáskrízis (pl. pályaválasztási vagy életút-krízis)

  • Hátráltató családi dinamika (pl. Ha valaki úgy érzi, hogy a szüleivel való kapcsolata még felnőttként is erősen befolyásolja az életét és állandó megfelelési kényszer, bűntudat vagy elnyomott harag van jelen)

  • Pszichoszomatikus problémák (pl. migrén, krónikus fájdalom hátterében álló pszichés tényezők)

  • Önbizalomhiány, alacsony önértékelés

Autogrén tréning (AT) - A test és lélek összehangolása

​

Az autogén tréning (AT) egy relaxációs és stresszkezelési technika, amelyet Johannes H. Schultz német pszichológus fejlesztett ki az 1930-as években. Az AT az autonóm idegrendszer (amely a testi funkciókért felelős) működésének tudatos szabályozására alapoz. A módszer célja a test és lélek harmonizálása, valamint a feszültség csökkentése a tudatos testérzékelés, relaxáció és önszabályozás révén. Az AT segítségével a kliens megtanulhatja kontrollálni testi funkcióit (például pulzusszám, légzés, izomfeszültség), amely segíthet a mentális és fizikai stressz kezelésében.

Az autogén tréningben a pszichológus egyesíti a pszichoszomatikus megközelítést a relaxációs technikák hatékonyságával, a felszínre kerülő érzések átdolgozásához pedig a dinamikus szemléletet részesíti előnyben. A módszer az énkép és az autonóm idegrendszer harmonizálására koncentrál. A terápia azt az elképzelést követi, hogy a test és az elme szoros kapcsolatban állnak, és hogy a testi feszültség oldása pozitív hatással van a lelki állapotra is (oda-vissza ható kapcsolat van).

​

A technika sajátosságai:
Az autogén tréning klasszikus formája 6 alapgyakorlatot tartalmaz, amelyek melegség, súly, légzés, szívverés, hasi légzés és homlokhűvösség érzeteire összpontosítanak. A gyakorlatok során a kliens mentálisan képes irányítani ezeket a fiziológiai funkciókat.


Alkalmazási területek:

  • Stresszkezelés: Az AT hatékonyan csökkenti a mindennapi stresszt, szorongást és a feszültséget.

  • Szorongásos állapotok: A technika csökkenti a szorongás tüneteit, és segít a kliensnek kezelni a mindennapi életben jelentkező stresszt, vagy a tartósan a testben ragadt stresszállapotot (traumareakciót).

  • Alvászavarok kezelése: Az AT képes segíteni az alvászavarok kezelésében is, mivel elősegíti a pihentető, mély relaxációt.

  • Pszichoszomatikus problémák (pl. fejfájás, migrén): A test és lélek közötti kapcsolat segít a különböző pszichoszomatikus tünetek enyhítésében.

​

Pszichológus és kliens kapcsolata:

  • A kapcsolat jellege: Az autogén tréningben a pszichológus inkább mint támogató irányító van jelen, aki segít a kliensnek elsajátítani a módszert és vezeti őt a relaxációs gyakorlatok során (megerősítésekkel és visszajelzésekkel biztosítja a folyamatot). A klienst arra tanítja, hogy képes legyen az önálló gyakorlásra, így a tudatos relaxációt otthoni környezetben is végezheti.

  • A fókusz: A fókusz a kliens testi és lelki érzésein van és az ezek feletti tudatos kontrollra épít. A terapeuta arra ösztönzi a klienst, hogy figyeljen a saját testi érzeteire (pl. súly, melegség) és a légzésére, miközben az izommerevséget vagy stresszt igyekszik oldani.​

AT

Rendszerszemlélet - A pár- és családterápiák központi eleme

​

A rendszerelmélet hangsúlyozza a személyek közötti kapcsolatok és kölcsönhatások fontosságát. A pár- és családterápiák is ezen az alapelven nyugszanak, hiszen a rendszer egy dinamikusan változó egység, ahol minden egyes tag hatással van a többire.

​

A rendszerelmélet egy interdiszciplináris (több szakterületet átfogó) elmélet, amely a rendszerek (például családok, kapcsolatok, közösségek) működését és dinamikáját tanulmányozza. A rendszerelmélet alapelve, hogy minden egyes személy része egy dinamikus, kölcsönösen függő rendszernek, és az egyének viselkedése nemcsak egyéni, hanem a környező interperszonális (személyközi) kapcsolatokat is tükrözi.

A rendszerelmélet a személyeket nem elszigetelt egyénekként, hanem a kölcsönhatásaik alapján vizsgálja. A terápia célja tehát a rendszeren belüli hatások és dinamikák feltárása és a problémás mintázatok megváltoztatása. A terápia segítségével a rendszeren belüli tagok jobban megérthetik, hogyan hatnak egymásra, és hogyan hozhatnak létre pozitív változásokat.


Pszichológus és kliens kapcsolata:
A kapcsolat nem hierarchikus, hanem inkább közvetítő és facilitátor jellegű. A terapeuta a család vagy pár harmonikus működését segítő közvetítőként jelenik meg. A pszichológus nemcsak egy-egy egyénnel dolgozik, hanem segít a kapcsolat dinamikájának feltárásában, és közvetlenül bátorítja a családtagokat vagy pártagokat, hogy közösen dolgozzanak a problémák megoldásán. 

​

Fókusz és technikák:
A pszichológus a rendszerben jelen lévő interakciókat és kommunikációs mintázatokat elemzi. A terápia gyakran alkalmaz olyan intervenciókat, amelyek segítenek az érzelmi kifejezés javításában, a hatékony problémamegoldásban, és a szabályok, határok, szerepek tisztázásában a családban vagy párkapcsolatban.

A központi fókusz tehát a kapcsolatokra és azok dinamikájára irányul, hogy a tagok jobban megértsék, hogyan befolyásolják egymást a viselkedésük és reakcióik. A cél tehát a rendszer egészének javítása, nemcsak egyéni problémák megoldása.A terapeuta segíti őket abban, hogy tudatosan megváltoztassák a diszfunkcionális mintázatokat, és hatékonyabb kommunikációs eszközöket alkalmazzanak.

​​

Alkalmazási területek:

  • Kommunikációs problémák: Segíthet az elakadt kommunikációs minták feloldásában, így például akkor is, ha egy pár vagy családtagok nem tudják megfelelően kifejezni szükségleteiket és érzéseiket.

  • Szerepkonfliktusok: Ha a család vagy pár tagjai között szerepütközések vannak (pl. szülők és gyerekek közötti generációs különbségek, vagy párkapcsolaton belüli hatalom harc), a terápia segíthet a határok és szerepek újraértelmezésében.

  • Szorongás és feszültség: Ha a család vagy pártagok közötti szorongás növeli a konfliktusokat, a rendszerelmélet segít a problémák forrásának feltárásában és a feszültség csökkentésében.

  • Szülő-gyerek problémák: Családterápiával kezelhetők a szülők és gyermekeik közötti nehezen kezelhető viselkedési problémák (pl. serdülőkori lázadás, nehézségek a szülői határok betartatásában).​

PCST
bottom of page